A zene mindenki életében jelen van és mindenkiben érzéseket indít el. Én megtaláltam azt a csapatot, akik az én belsőm húrjain játszanak. Minden érzés ott van a zenéjükben, a szövegeiben. Ez egy nagy egymásra találás. Kedves Olvasó, ha szereted a rock zenét, gyere velem, és megtudod miért...
Elég voltam mára, az álom oltalmára bízom elmém...de jön a reggel, és a reggel új esztendőt is hoz magával. Megérkezett 2013. Az ajtón kopog. Kicsit összeszorul a gyomrom, ha erre gondolok, és félszegen nyitok ajtót.
2011-ben szinte könyörögtem, hogy legyen vége az évnek. Egy új, rémes állás után munka nélkül maradva elindultam Londonba, ahol az első hetek rettenetesen nehezek voltak. Hittem, reménykedtem 2012-ben, ami még több változást hozott. A munkám állandó maradt, pasik jöttek mentek, próbálkoztam. Egyik sem jött be. Ez egy fokkal jobb, de szintén nagyon nehéz év volt.
Most ismét itt állok, egy új esztendő hajnalán. 2013 állítólag a változás éve lesz, sok sok meglepetéssel és fordulattal.
Amit nagyon megtanultam, hogy a megbocsátható bűn a határ, és sosem lépek át ezentúl rajta. A küzdelem szebb, ha van akiért, ez nekem az édes szabadság.Van, akiért küzdjek, Önmagam, és ezt meg is fogom tenni. A világ terhét cipelnem, ma már nem kell, de reggel a harci kedvem velem kel! 2013 hozzon nekem új szerelmet, álmok megvalósulását, egészséget, rengeteg szeretet! Jó munkahelyet, és ami a legfontosabb, boldogságot végre...
Az kedvenc Depresszió dalom. Élethimnusz. Nagyon találó a cím, még kifejezőbb a zene. Ahányszor meghallgatom, érzem az élet súlyát, azt a szorítást a szívemen. Éjszaka. Minden egyes nappal közelebb kerülünk a célunk felé. Én még nem látom pontosan, mi is az, de tudom, merre megyek. Hiszem, hogy minden egyes bukással közelebb kerülök a megoldáshoz, is Isteni célhoz, ami miatt a Földre jöttem. Akármilyen nehéz is legyen egy nap, mindig hálával tölt el, hogy megélhettem. Hiszem, hogy kis dolgokban kell látni a fényt, a reményt, és ha mosolygunk, minden jobbnak lehet. Csakis mi döntjük el, hogyan indulunk neki a napnak, hogyan éljük azt, és este, ha nyugovóra térünk, megelégedést és nyugalmat érzünk, vagy kétségbeesést és bizonytalanságot.
Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz
Vársz
Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz
Egyedül. Ezzel a részel sokáig gondjaim voltak. Rettegtem attól, hogy egy nap majd egyedül maradok. Ami meg is történt 28 éves koromra. Egyedül a lakásomban, egy szakítás után szembesültem az évtizedes félelmemmel. A legviccesebb, hogy - bár az első napok gyilkosak voltak - kiderült, nem is olyan rémes mindez. Egyedül, azaz önmagammal lenni, befelé figyelni. Ott és akkor indultam el a fejlődés útján. Ma már ezerszer inkább vagyok egyedül, mint egy rossz kapcsolatban, ahol nem lehetek önmagam. Teljes emberré kell válni ahhoz hogy valaki mellett ugyanazok a személyek lehessünk. És ehhez magány kell először, nem a nyüzsgés. Nem hiszek abban, amikor valaki az egyik kapcsolatból ugrik a másikba. Hogyan lehetséges az? Egyik reggel emellett, a másikon amellett ébredni fel. Mennyire egyszerűen néznek azok az emberek tükörbe?
Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem
De ha nem megy indul a harc
Amíg jobb nem lesz az az arc
Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben
De elmém felszabadul
Békül és vadul
Még gyógyulok, felejtek, feldolgozok. Alig várom a megbocsátás pillanatát, amikor felszabadulhatok, és utamon tovább indulok, hogy megtaláljam azt a személyt, aki velem tart majd...
Az egyik legnehezebb dolog az életben az elvárásoktól való megszabadulás,a felszabadulás. Legyen az a szüleink, a társadalom vagy éppen saját magunkkal szemben felállított elvárás, nagy csatákat kell vívnunk mire megszabadulunk a béklyóktól. Ha sikerül egyáltalán.
Legtöbbször nem is látjuk, hogy szabad szolgaként élünk. Számomra teljesen természetes volt, hogy a szüleim példáját követem, megfogadom a tanácsukat. Ők mindig is a realitás talaján álltak, keményen megdolgoztak minden forintjukért, és csak nagyon keveset lazítottak. Egészen kicsi koromból emlékszem csak egy közös nyaralásra a Balatonon, többet együtt nem mentünk sehova pihenni. Nekem mindent megadtak, ez volt az elsődleges céljuk, taníttattak, és elindítottak az életben egy saját lakással. Rendes tanári munkám volt, fizetni való számláim, és rengeteg nyomás a vállamon. Mert nem ez volt a vágyam. Nagy a küzdelem, és a mai napig zajlik a csata, hogy megértessem velük, nekem nem az anyagi biztonság jelenti a boldogságot. Nem mondom, hogy megtaláltam a célom, de jó úton vagyok, elszakadva a régi életemtől, önállóan, egy új után kutatva...
A társadalom az egyik legnagyobb, a lélek egyik legnagyobb mérge. Hazugság, erkölcstelenség, túlzott materializmus, kényelemvágy. Elveszik a fény, az íz, az igaz szeretet. Nagyon nehéz megvetni a lábunkat, biztosan 2 lábbal állni a földön, nem hagyni hogy mások, ideák és eszmék befolyásoljanak minket. Annyi minden veszett el, mert sötét még az ember, ha rájön, újabb hatalmak tépik szerte széjjel.
A kapcsolataimba bele sem kezdek, bár ebben is sokat változtam az elmúlt 3 évben, még nem volt olyan kapcsolatom, amelyben totálisan önmagam lettem volna. Tele kétségekkel, bizonytalansággal, görcsösen ragaszkodtam. Nem csoda, hogy egyedül vagyok, még mindig van mit tanulnom bőven.
Ha visszagondolok életem eddigi éveire, büszke vagyok magamra, ahova jutottam. Rengeteget tanultam, fejlődtem, és ha kitartóan és szorgalmasan dolgozom tovább önmagam megfejtésén, biztosan nyerni fogok... én nyertes vagyok.
Ezért fontos, hogy lássunk, hogy ne adjuk fel Önmagunkat, harcoljunk, szeressünk. Legfőképpen önmagunkat. Amíg nem tanuljuk meg elfogadni és szeretni önmagunkat, követni álmainkat, addig mást sem fogunk tudni igazán szeretni.
Hiszek a jelekben. Minden felől zúdulnak ránk, nap mint nap. Éjszaka álmainkban, az utcán munkába menet, a könyvekben, hitünkben, megérzéseinkben.
Az álmaim ritkán beszédesek, én inkább a hétköznapi és az égi jelekben, az angyalokban hiszek. Átsegítenek a nehéz napokon, csak a segítségüket kérem, hogy oltalmazzanak, védjenek és máris jobban érzem magam.
Az ember kényelmes lény, gyakran dönt a monoton élet mellett, nem mer kilépni a komfort zónájából. Az egyszerűbb utat választja, és így az egyén és a vágyai szépen lassan elmerülnek. Én is hajlamos vagyok minderre. Tettem nagy lépéseket, és biztosan fogok is, de sokszor megelégszem kevesebbel, mint amit talán megérdemelnék. Belenyugodni egy-egy rossz szituációba, folyton ugyanazt ismételgetni (ez van, ezt kell szeretni) egyenlő az önpusztítással. Szépen lassan, belülről gyilkoljuk Önmagunkat.
Történt, ami történt, vissza nem csinálhatom már. A kérdés, hogy mindebből mennyit tanultam. Az leszek, amit megteszek, és a nagy lehetősséggel, élnem kell ha egy égi jel jön mentőövként el.
Hiszek abban, hogy nem véletlenül akkor jöttünk erre a földre, amikor jöttünk. Egy-egy nehéz helyzeteiben viccesen elképzelem magam egy felhőn ülve, életem forgatókönyvét olvasva. Hirtelen becsapom a könyvet, és felkiáltok: 'Ez nekem tetszik, oké, bevállalom a földi életet'. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt megszülettem volna, már előre tudtam, mit vállalok, tudtam mi a célom. Ez mindig vigaszt nyújt. Mert én döntöttem így. Hogy hányszor születtem újjá, milyen fejlődéseken mentem végig, nem tudom.
Másfél éve találkoztam egy jóssal, aki közel áll az angyalokhoz és a tündérekhez is. Ő megjósolta nekem A férfit, illetve emlékszem a csillogó szemeire amikor közölte velem, hogy ebben az életben megvalósítom, amiért a földre jöttem, beteljesítem a karmám és nem kell többé újjászületnem.
Kezdem észrevenni a mintákat, a hibákat, amiket folyton elkövetek az életben. Még nagyon zűrzavaros, de kibogozom. El tudok jutni addig, hogy ne csak a baj után lássam, mi is történt. A leckét mindaddig meg fogom kapni, amíg végül nem követem el őket.
A bukás nem keserít el, nem gyengít el, sőt! Minél nehezebb, annál keményebben és kitartóbban küzdök. Mert nincs jobb kor arra, hogy éljek, és ettől kell hogy reméljek. Célom, hogy tisztán lássak, "ahol a mérgem nem ferdíti a tényt. Nincs jobb kor, nekem ebben kell meglátni a fényt."
Mind zeneileg, mind dalszövegben az egyik legkiválóbb Depresszió dal. A klipből pedig kiderül, hogy ki a legnagyobb démon az életünkben - saját magunk. Csak magunkat kell legyőznünk...
A zene minden. Lev Tolsztoj szerint "a zene az érzelmek gyorsítása. Azok az érzelmek, melyek csak nagy körülményességgel írhatók körül szavakkal, közvetlenül megnyilatkozhatnak a zene által." Heinrich Heine szerint "a gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól." A zene csoda.
Mint mindenkit, engem is végigkísér az életemen. A rádióban, a tv-ben, az interneten, a telefonomon, az üzletekben. Egy-egy dallam megfog, egy másik taszít. Van hogy halkan dúdolom, vagy egyszerűen csak lekapcsolom.
Az azonban még sosem fordult elő velem, hogy egy banda dalaiban saját magam és életem fedezzem fel. Tetszett a dallam, tetszett a szöveg, de olyan még nem volt, hogy zenével ennyire EGY legyek. Lassacskán jött ez az érzés, újabb és újabb dal és íme megszületett ez az oldal. A dalok által bennem keltett érzéseket osztom meg veletek, az életemet és a nagy és talán soha meg nem válaszolandó kérdéseket. Ez a mi forradalmunk.
