Koordinátám kódolva

Hiszek abban, hogy nem véletlenül akkor jöttünk erre a földre, amikor jöttünk. Egy-egy nehéz helyzeteiben viccesen elképzelem magam egy felhőn ülve, életem forgatókönyvét olvasva. Hirtelen becsapom a könyvet, és felkiáltok: 'Ez nekem tetszik, oké, bevállalom a földi életet'. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt megszülettem volna, már előre tudtam, mit vállalok, tudtam mi a célom. Ez mindig vigaszt nyújt. Mert én döntöttem így. Hogy hányszor születtem újjá, milyen fejlődéseken mentem végig, nem tudom.

Másfél éve találkoztam egy jóssal, aki közel áll az angyalokhoz és a tündérekhez is. Ő megjósolta nekem A férfit, illetve emlékszem a csillogó szemeire amikor közölte velem, hogy ebben az életben megvalósítom, amiért a földre jöttem, beteljesítem a karmám és nem kell többé újjászületnem.

Kezdem észrevenni a mintákat, a hibákat, amiket folyton elkövetek az életben. Még nagyon zűrzavaros, de kibogozom. El tudok jutni addig, hogy ne csak a baj után lássam, mi is történt. A leckét mindaddig meg fogom kapni, amíg végül nem követem el őket.

A bukás nem keserít el, nem gyengít el, sőt! Minél nehezebb, annál keményebben és kitartóbban küzdök. Mert nincs jobb kor arra, hogy éljek, és ettől kell hogy reméljek. Célom, hogy tisztán lássak, "ahol a mérgem nem ferdíti a tényt. Nincs jobb kor, nekem ebben kell meglátni a fényt."

Mind zeneileg, mind dalszövegben az egyik legkiválóbb Depresszió dal. A klipből pedig kiderül, hogy ki a legnagyobb démon az életünkben - saját magunk. Csak magunkat kell legyőznünk...