Ha megpendül a húr: Valentin nap után...

2013. február 15., péntek

Valentin nap után...

Egyedül lenni nem egyszerű. Mindenkinek hiányzik egy társ, akivel megoszthatja az életét, a dolgait, a gondolatait, akivel együtt nevethet...Rengeteg szép emlékem van, és remélem még több hasonló élmény vár a jövőben.
És most, valentin nap után egy nappal, mosolygok, ahogy elöntenek az emlékek.

A nyári éjszakában tihanyi visszhanggal szórakozni, a fűben egymás karjaiban elaludni...

Érezni a bőre illatát...

Jézusom, mielőtt elcsöpögne az oldal, gyorsan összefoglalom: ezekért a percekért, röpke pillanatokért érdemes élni. Érezni a csodát...egymás iránt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egymás iránt

Nem hittem el, hogy létezik
Akit így lehet, és így szeret.
De bármikor, ha kérdezik
Most már így felel a szerkezet:

Ami érted úgy dobban,
Mint egy erőmű, ha robban.
A szivárványon túl is
Te vagy az álmomban.

A mámor és az élvezet,
Amit nem nagyít a képzelet.
Egy a szív, a gondolat,
Tiszta minden mozdulat.

Igazi boldogság,
Igazi szabadság.
Nekem a magány volt béklyó,
De veled érzem élni jó.

Mert nincs olyan erő,
Ami tőlünk elveheti már
A hitet, mit csak mi értünk
De a végtelenen át.

Nincs olyan erő,
Ami tőlünk elveheti már
A csodát, amit mi érzünk
Egymás iránt.

Flegma szó, csak tompa kés,
A sötét veremből ébredés
Nekem az, hogy megtaláltam,
A társat, akire vágytam.

Kívül-belül szép,
Mindened tudom rég
Az utamon tovább már,
Csak Veled indulnék...

Mert nincs olyan erő,
Ami tőlünk elveheti már
A hitet, mit csak mi értünk
De a végtelenen át.

Nincs olyan erő,
Ami tőlünk elveheti már
A csodát, amit mi érzünk
Egymás iránt.

Az én játékszabályom

A szabad gondolkodás sztrádáján
még ma is gyorshajtásért szállnál rám,
Akkor is ha azt mondom hogy jol járnánk
ha a szabadságot okosan használnánk

A döntés jogát kaptuk,nem mindenhatóságot
csak néha eltakarjuk dacbol a valóságot.

Minden ajándékot és minden kínt,
úgy adok vissza ahogy itt bent érint
De szemet szemért játékot nem játszom,
mert abban én is elvesztem a látásom.

Megbecsültem és fogom is azt mit ad,
a hat milliárdot cipelő nagyszinpad,
Elfogadtam, hogy itt minden véget ér,
de van amit nem szakit el sem idő sem tér.

Teljességre vágyom,nem mértéktelen létre
Ez az én játékszabályom
és annyit teszek érte,hogy

Minden ajándékot és minden kínt,
úgy adok vissza ahogy itt bent érint
De szemet szemért játékot nem játszom,
mert abban énis elvesztem a látásom.

Minden ajándékot és minden kínt,
úgy adok vissza ahogy itt bent érint
De szemet szemért játékot nem játszom,
mert abban énis elvesztem a látásom.

Minden ajándékot,minden ajándékot,
minden ajándékot és minden kínt,minden ajándékot és minden kínt..

minden!

Az öröm beszél

Manapság az elvek,
drága luxuscikkek.
A világbéke tervek,
ócska gúnyos viccek.

Fajunk gyilkos vírus,
a gazdatestünk Földünk.
Mindhiába a virtus,
mi is fertőzödünk.

Mégis úgy érzem,
kár még temetni minket,
Sokszor jó szándék,
vezérli tetteinket.
Szépre, békére,
harmóniára vágyunk.
Ébred az elménk,
ha széjjeltörik az álmunk.

Refrén:
Várj! Most az öröm beszél,
aki figyel, talán megérti mit mond.
Állj! Soha ne fojtsd belé,
ha megosztaná velünk a titkot!

Én még hiszek a változásban,
az erőnkben, az önfeláldozásban.

Tisztelet

Voltam már szerelmes hős és népi forradalmár.
A gúnyos szó az felejtős, bármit mondanak már.
Túlélem, mert tudom jól, azt hogy mennyit érek.
Azzal, akinek zeném szól, úgyis célba érek.

De mégis aggaszt, amit lát bárki, ha nyitva szíve.
Hogy, hogy köpi szembe önmagát az erkölcs álnok híve.
Ha túl sok lemondással jár élni és élni hagyni.
A többség mindig csodát vár. A józanésznek annyi..

Refrén.
Mi lett veled
Tisztelet?
Hol a helyed
Ezen a Földön?
Mi lett veled
Tisztelet?
Megöl az ego
Közönye börtön

A tisztelet nem a vaskalappal egyenlő nekem.
Ha tisztában vagy magaddal, az félig győzelem.
Mindent pusztulásra ítél, aki semmit nem becsül.
A vesztességgel, amit megél, későn szembesül.

Tiszteletet adok, ha tiszteletet kapok.
Ha tiszteletet kapok, tiszteletet adok neked.

Térden vagy talpon

A szemet-szemért játékkal az a probléma, hogy végül,
világtalan világ marad utána örökségül.
De, ha elveszik tőlem azt, amit érdemes látnom,
a gyűlölet szavával én is azt kiáltom:

Szemet, szemért!
Fogat, fogért!

Sosem vak az igazság, csak néha gyengén látó,
leváltja, aki azt hiszi, hogy ő az új megváltó.
Nem szabad kihívni a sorsot magunk ellen,
de tönkretesz, ha lebénul a félelemtől a szellem.

Szemet szemért!
Fogat fogért!

Ha békét akarsz, készülj háborúra!
Aki nem néz szembe gondjával, azt végül hátba szúrja.
Az ember dönthet, hogy a véget hogyan várja,
térden a sárban, vagy büszkén, talpon állva.

Talpon állva!
Talpon állva!
Büszkén!

Ha békét akarsz, készülj háborúra!
Aki nem néz szembe gondjával, azt végül hátba szúrja.
Az ember dönthet, hogy a véget hogyan várja,
térden a sárban, vagy büszkén, talpon állva.

Kezdjük el!

Hatalmak árnyékában, élünk te és én,
Nem az utunk kezdetén, de nem is a legvégén!
Trendi lett lázadni, de ha jó ügyért teszed,
Felnőtt egyedként sem takarják el a szemed!
Nem!

Gyűlölet, félelem, vagy a mérhetetlen közöny,
A világ tendenciák, a kapzsisággal a köbön!
Így megy ez régóta, mert ilyen az emberi faj,
Döntsd el, hogy szarsz-e rá, vagy ez neked is épp olyan baj!

Ha megfeszülsz, akkor sem
Válthatod meg az egész Földet!
De ahhoz, hogy jobb legyen,
Adjon, ne elvegyen,
Elég egy tett, egy jó ötlet,
Amit mindenki követ!

Hát kezdjük el!
Tegyük rendbe, amit kell!
Hát kezdjük el!
De békével!
Hát kezdjük el!
Tegyük rendbe, amit kell!
Hát kezdjük el!
És épp ésszel!

Vágyak, és érdekek, a markáns sánca kész,
Ha áltat, és élteted, a csapdájába lépsz!
Masszívan áthat a rothadó világszag,
De gyógyul a szépségtől a felszín alatt a mag!

Ha megfeszülsz, akkor sem
Válthatod meg az egész Földet!
De ahhoz, hogy jobb legyen,
Adjon, ne elvegyen,
Elég egy tett, egy jó ötlet,
Amit mindenki követ!

Hát kezdjük el!
Tegyük rendbe, amit kell!
Hát kezdjük el!
De békével!
Hát kezdjük el!
Tegyük rendbe, amit kell!
Hát kezdjük el!
És épp ésszel!

Hát kezdjük el!
Hát kezdjük el!
De békével!
Gyere, kezdjük el!
Hát kezdjük el!
De békével,
És épp ésszel,
Hát kezdjük el!

Jön a reggel

Elég voltam mára,
az álom oltalmára,
bízom elmém
elterelném.
A gondjaimról figyelmem,
a világ terhét cipelnem,
ma már nem kell,
de jön a reggel.

Megint ébren töltöm,
az éjszakát és felöltöm.
A béke pajzsát,
az örök hajszát.
Megállítja az este
aki a vesztemre lesne.
Ébredésig lerázom
átölel, akire vágyom

Refrén:
A megbocsájtható bűn a határ

(Sosem lépek át rajta)
Ha a szeretet édes otthona vár

(Szelíden óv karja)
A tudat szárnyal, ha van, aki ért

(Nem riaszt a magasság)
A küzdelem szebb, ha van akiért

(Ez nekem az édes szabadság)

Elég voltam mára,
az álom oltalmára,
bízom elmém
elterelném.
A gondjaimról figyelmem,
a világ terhét cipelnem,
ma már nem kell, de reggel
a harci kedvem velem kel.

Szárnyakat, ad ha van, aki ért
A küzdelem szebb, ha van, aki félt.

Éjszaka egyedül

Újabb éjszaka vár
És megnyugszik a határ
Testem a várt kényelem
De elmém száguld velem
Játszom az őrültet
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már
Hol van a határ?

Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem
De ha nem megy indul a harc
Amíg jobb nem lesz az az arc
Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben
De elmém felszabadul
Békül és vadul

Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz

Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz

Vársz
Vársz
Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz

Lásd!

Nehéz ismét belátnom,
Hanyatlik szép világom,
Divattá vált a vakság,
Újra pedig ész kell manapság.
Hazugsággal irányít,
Hatalmat így szilárdít,
Magának most a rendszer,
Hiába küzdesz úgyis nyer egyszer.

Mert egymagadban kevés vagy,
Összefogni nem hagy,
A félelem, kényelem vágy,
De mégsem változol tehát

Lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd a lelkemet soha!

Nem az vagy, amit tettél,
Csak egy rabszolga lettél,
Akit börtönbe zárnak,
És cserébe hasznukra válnak.
Nem is számít a részvét,
Csak az hogy győzz; a részét
Mutattam csak a vésznek,
Oly kevés szerep jut az észnek.

Annyi minden veszett el,
Mert sötét még az ember,
Ha rájön újabb hatalmak,
Szakítják szerte szét. De csak

Lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd a lelkemet

Égi jel

Áldod még a szépet
De álmod most a téted
Ha állott bent a véred
Egy átok lesz a véged

Hidd el, amit mondok nem prédikáció
Csak hallás és látás, aztán konklúzió
Hogy segítsek, ahogy segített Rajtam az üzenet
Megtörjem, ami letörhet, és felszítja a tüzemet

Történt, ami történt vissza nem csinálhatod már
A kérdés, hogy ebből menyit tanultál?
Az leszel, amit megteszel és a nagy lehetőséggel
Élni kell, ha egy égi jel jön mentőövként el

Hidd el, hogy nem rosszból mondom neked
De ha minden napod ugyanaz a monoton menet
Az évek csak telnek,de nem repülnek
A vágyaid veled együtt elmerülnek

Hidd el, hogy nem rosszból mondom neked
De ha minden napod ugyanaz a monoton menet
Az évek telnek, de nem repülnek
A vágyaid veled együtt elmerülnek

Nincs jobb kor

Akkor lesz világbéke
Ha jön a világvége
Az ember okos faj
Tanul, ha kész a baj
De képes elfelejteni azt
Ami egy értelmes lelket riaszt
A hibát újra elköveti
Aki szóvá teszi, azt megkövezi

Koordinátám kódolva
Az életörömnek hódolva
De nincs jobb kor arra, hogy éljek
Erről kell, hogy meséljek
Ettől kell, hogy reméljek

Jobb, mint a középkorban,
De rabszolga sorba
Ma is a nemes hajtja
Azt, aki szelíd fajta
Úgy éreztem száműztek,
Ha egy hamis címkét rám tűztek,
De egyik sem ragadt meg rajtam,
Csak még erősebben folytattam

Ha tisztán látok, a mérgem nem ferdíti a tényt
Nincs jobb kor, nekem ebben kell meglátni a fényt

Nincs jobb kor
Nincs jobb kor
Nincs jobb kor

A mi forradalmunk

Köszöntünk téged a klubban!

A szabad elmék között vagy
Talán a cél felé útban
Az is fontos, hogy nyomot hagyj
És jobbra fordítsd amit tudsz
Erőszak nélküli harccal
Ha még több a fényünk te sem buksz
A sárba arccal

Most ez a mi harcunk
A mi forradalmunk
Meg kell, hogy mentsük a jövőt
Mert csak is mi formáljuk
Ha sosem hagyjuk
Hogy eltaposson egy erő

Megkopott szép mesék könyve
A történelem nekik ennyi
Hiába hullt vére, könnye
Oly sokaknak, hogyha veszni
Hagyjuk amit nekünk adtak
Lehet, hogy fényből fakadtunk
De könnyen sötétben ragadhat
Aki nem érti meg a harcunk

Fáj látni mennyit tehetnénk
Ha a rossz dumát meg nem ennénk
Struccpolitikus zombi elmék
De az ő nevük is csak termék

Mit teszel, Mit teszel?Mondd el!Mit teszel, Mit teszel?Na Mondd el!
Mit teszel, Mit teszel?Na Mondd el!Mit teszel, Mit teszel?
Mit teszel, Mit teszel?Na Mondd el!Mit teszel?