2013. február 9., szombat

Az öröm pedig igenis beszél

Az egyik dolog, ami miatt Depressziót hallgatok az, hogy a nevükkel ellentétben az egyik legpozitívabb banda, ami csak létezik. A zene adott, akármelyik sráctól származik is, a dalszöveg pedig jórészt Ferinek köszönhető.
Szeretem, hogy a Tankcsapdától eltérően ők nem káromkodnak agyba-főbe, és hogy minden egyes dalnak komoly üzenete van (na jó, a Hullák és fegyverek talán kivétel, az nagyon is Tankcsapdásra sikerült)...és hogy legtöbbször ez az üzenet pozitív. 
Itt van egy nagyon jó példa: Az öröm beszél című nóta  a 'Vízválasztó' albumról. Angolul csak úgy foglalnám össze: masterpiece. 
Az alaptéma, a tisztelet és az elvek hiánya a mai világban  itt is már az első sorokban felbukkan (Ferinél ez állandó téma). De ebben a rohanó és rohadó (!!!) világban is van remény. Hiába fertőz minket a társadalom, a felületesség, legbelül mindannyian "szépre, békére, harmóniára vágyunk". Minden generáció más, sajátos, változik. De mindegyik ugyanúgy tud szenvedni vagy szeretni. És aki figyel, az igenis meghallhatja, amikor "az öröm beszél". És ami még fontosabb, nem szabad elfojtani, 'ha megosztaná velünk a titkot.'


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése